2015. június 29., hétfő

Gyülekezeti ünnepre készülünk


Együtt egymásért!

Különleges alkalomnak lehetett tanúja a tabi evangélikus gyülekezet, hiszen egy Aradról érkezett kis csapattal ismerkedhetett meg.
 Nagy örömünkre lehetőség nyílt egy közös este eltöltésére a tabi és az aradi fiatalokkal együtt, mely kellemes hangulatban telt el. Másnap, vasárnap a tabi és somogymeggyesi istentiszteleten is zenés szolgálattal dicsőítette Istent a közénk érkezett együttes.
Hálatelt szívvel köszönjük meg, hogy ez az alkalom létrejöhetett!


2015. június 4., csütörtök

"Én majd megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, a vaszárakat leverem.” (Ézs 45,2)




Szeretettel üdvözlöm a gyülekezeteket és az



 olvasókat!






     Néhány sort, néhány gondolatot írnék most magamról.
  Szeretném megosztani, hogyan hívott el Isten a lelkészi pályámra. Ez 2005-ben történt, amikor továbbtanulásra kellett jelentkezni A gyógypedagógiára szerettem volna menni, mert mindig is érdekelt a sérültek, vagy a bajbajutottak lelkivilága. Elsősorban a lelkiviláguk érdekelt. Bujkált bennem az is, hogy milyen nagyszerű lenne lelkigondozóként működni valahol, de féltem az ötlettől. Aztán 2005 januárjában olyan események történtek, amelyek gyökerestől megváltoztattak mindent az életemben. Elkezdtem Istenhez fordulni, imádkozni, hogy akkor most mi is legyen. Rábíztam mindent, életemben igazán akkor először. Elhatároztam, hogy Jézus nélkül nem teszek egy lépést sem. És akkor így jött a teológia ötlete. Lelkész szakra voltam kénytelen beiratkozni, akkor számomra nagyon más lehetőség még nem volt. Minden akadálymentesen ment. Ahogyan az ige, amit az elején leírtam is ezt mutatja. Rögtön fölvettek és a hébert, görögöt felolvasták az évfolyamtársaim. A többi tárgyat számítógép segítségével tudtam olvasni úgy, hogy szkenneltem a könyveket és felolvastattam. A hébert, görögöt azonban nem tudtam, azokat a betűket nem ismerte fel a gép. De ezek az akadályok is így elhárultak. Négy évig könyörögtem Istennek, hogy ne kelljen prédikálnom, kértem hogy később csak lelkigondoznom kelljen. Hogy továbbtanulok lelkigondozónak, csak a lelkészszakot ne! Később, amikor a teológián már több szak is elindult (pl. lelkészi munkatárs), gondolkodtam, hogy átiratkozom rá, de nem tudtam megtenni. Hallottam a szelíd hangot, hogy nekem itt a helyem. Mindent elkövettem az első négy évben, hogy bebizonyítsam, hogy ez nem így van. A feladataimat direkt nem végeztem el. Aztán 2009-ben egy újabb fordulópontnak köszönhetően rájöttem: nincs mit tenni. Csakígy fogom megtalálni azt, hogy mire hívott el Isten. A lelkigondozás mellett prédikálnom kell. Nem értettem miért, de beleegyeztem és így kiegyensúlyozottabbá vált az életem. Minden feladatomat elláttam. Történtek tragédiák, nehézségek az életemben, de Isten végig ott volt mellettem. Akárhányszor pereltem, vagy veszekedtem vele a tragédiák miatt, ő szeretettel ott állt mellettem és ezt soha sem felejtem el neki.
   2011-ben a hatodévemet Orosházán töltöttem. Ott nagy a gyülekezet, sok mindenbe beleláthattam. Istentiszteletek tartása, de beteglátogatás is, ami nagyon tetszett, amit ha lesz lehetőségem egyszer szeretnék folytatni. A mentoromtól nagyon sokat tanultam, barátokat szereztem és a tragédiát, ami előző évben történt itt sikerült feldolgoznom. Azóta is Orosháza a legnagyobb szerelmem gyülekezet és hely szempontjából.
2012 szeptemberétől a püspök úr Győrbe helyezett az ottani evangélikus szeretetházba, ahol tíz hónapig szerződéses, majd egy évig önkéntes munkát folytattam lelkészi munkatársként. Áhítatokat, Bibliakört tartottam és próbáltam lelkigondozni az időseket. Jó volt itt tapasztalatot gyűjteni, de éreztem, nem ez lesz a végleges területem. 2014 októberében volt a lelkésszé avatásom, mely után november elsejétől márciusig Bükre kerültem Simon Réka lelkésznő beosztott lelkészeként. Itt Bibliaórát, Istentiszteletet és néha hittant is tartottam, családot látogattam, ha lehetőségem volt rá. És most itt vagyok. Tabon.

   Ezt az igét bemutatkozásom elejére azért is választottam, hogy érzékeltetni tudjam, Isten ura minden akadálynak. Ő még a leglehetetlenebb akadályt is el tudja gördíteni az életünkben. És akkora szeretetet tanúsít és hajol le hozzánk Jézusban, hogy bele sem tudunk gondolni. Ha vitázunk vele, szeretettel felel és szelíden munkálkodik a szívünkben és életünkben. És úgyis mindig az ő elképzelései lesznek a nyerők. És bármilyen tragédia is legyen életünkben, ő ott van. Csak engedjük neki, hogy az örömöket is megmutassa, mert azok is vannak! Hiszen ő azt szeretné, hogy boldogok és elégedettek legyünk. Ez az, amit megtanultam az elmúlt években. Egyik legfontosabb célom: megtalálni azokat az ajándékokat, tehetséget, amit Isten adott nekem és megtalálni azt: melyik területen szeretne látni engem. És ami a legfontosabb: bölcsességet adjon nekem a szolgálatban. Én ide Tabra is azért jöttem, hogy szolgáljak és segíthessek abban, amiben csak tudok és megtalálhassam az elhívásomat, amit már tíz éve keresek.

Varga Diána
ev. beosztott lelkész